Véletlen! …Vagy mégsem? ;)
Van itt valami…valami, ami mellett egyre kevésbé tudok szó nélkül elmenni!
Nincs olyan, hogy valami véletlenül csak úgy megtörténik – minden történés a karmalánchoz tartozik így értelemszerűen Belőlem indul ki és Hozzám tér vissza! :) Szóval ennek a szónak, hogy „véletlen”, bár sűrűn használjuk, tulajdonképpen nincsen létjogosultsága!
Sehogy másként nem lehet, csak HITTEL! A HIT itt legfőképp azt a fajta hitet jelenti, ami arról szólna, hogy tudom, nem csak úgy ledobtak ide a Föld nevű bolygóra, ahol egyedül hagytak és kínok kínját kell kiállnom mindenfajta segítség nélkül. Hanem épp ellenkezőleg! Legyünk már tisztában azzal és higgyük el már végre, hogy a Teremtőnek minden történéssel komoly célja van – az, hogy Felébredjünk, hogy Megértsük magasabb szemszögből, Égi szemünkkel annak a láncnak az összefüggéseit, amit Sorsnak nevezünk! :)
Van egy kedves barátom, akit 11 évvel ezelőtt ismertem meg, férfiember és a legszkeptikusabb lények egyike VOLT – amíg közelebbi kapcsolatba nem került a világnézetünk egymással (és persze a sok-sok közös előző élet…de ez más lapra tartozik ). Sikerült annyira hitelessé válnom előtte, hogy ha a beszélgetéseink közé részéről befészkelődne az a szó: véletlen; azonnal elmosolyodik, majd hozzáteszi: Marcsi, bocs, elfelejtettem, hogy most veled beszélgetek! :)
Igazság, törvény, hit tiszta ereje! De nem ám úgy, hogy a másikról a vizes leplen kívül a bőrt is lerántom, én meg ott állok továbbra is páncélban? Védve magam a sérülésektől és attól a fájdalmas felismeréstől, hogy bizony itt az idő! Merthogy nekem is szembe kell néznem MAGammal! Azokkal a történésekkel, amiket bizony hosszú időn keresztül oly mélyre nyomtam a lelkemben, hogy szinte már el is felejtettem: a mostani összevisszaságnak elkezdhetem ott keresgélni a valamikori kiindulópontját!
Hisz miről szólnak az évek történései? Annyira logikus, hogy még a racionális gondolkodású embereknek is el kell hinniük: ok okozat! Teszek (tettem) valamit, ami elindít (vagy nem ) egy láncreakciót. Egyszerűbb, mint egy pofon! Nem? Ezért kérlek benneteket, ne nehezítsétek tovább a mindennapjaitokat azzal, hogy a negatív történéseknél (vagy amit abban a pillanatban aképp éltek meg) azonnal elkezdtek kifelé mutogatni, keresve a bűnbakot, a felelőst, aki miatt a vágyaitok nem teljesülnek. Céltalan, haszontalan, vakvágányra vezető út!
Ehelyett lassuljatok le, nézzetek mélyen magatokba, mert ott megtaláljátok az okot – és ebben az a szuper, hogy javítani is képesek vagytok rajta! Minél hamarabb felismeritek életetek buktatóit, boldogtalan döntéseit, annál gyorsabb a gyógyulás-újrakezdés. Logikusan következik az is, hogy minél tovább húzzátok, mint a rétest, annál több láncreakciót indítotok el, amit aztán ki tudja mikor tudtok (vagy tudtok-e egyáltalán jelen életetekben) felgöngyölíteni!
Ne pazaroljátok hát el az IDŐT – az időt, amit szomorúság, panaszkodás, rossz kedv helyett boldog nevetéssel is tölthetnétek!
Aki nem hiszi, járjon utána! ;)
Barkóczi Mária
kínai asztrológus
Feng shui tanácsadó
