A Luxusfeleségek margójára
A luxusfeleségek margójára...
Elöljáróban annyi, hogy szinte sosem nézek tévét - ha szükségem van valamiféle zajra vagy csak feltöltődésre/nyugalomra, inkább zenét hallgatok. Mégis a Luxusfeleségek című reality show hatással volt rám - talán azért néztem meg, mert az egyik főszereplő kedves barátnőm félig-meddig rokona. Gondoltam, mi baj lehet belőle, belekukkantok az egyik epizódba. És mit gondoltok melyik lett éppen a nyerő?
Bizony AZ - az, amelyikben Imolai Judit asztrológus volt a meghívott vendég-ajándék. Nem is értettem, hogy egy ilyen jellegű "kultúr" műsorban miért szerepel egyáltalán neves asztrológus?! Vajon mi lehetett a műsor megálmodóinak a terve ezzel a jelenettel? Nekem személy szerint nagy csalódás volt és keserű szájízzel kísértem végig a jelenetet. Volt idő, mikor is az ősi kultúrákban szinte szentként tisztelték a sámánokat, más kultúrákban kikérték az asztrológusok véleményét az uralkodók minden fontos döntés előtt! Hogy miért? Talán mert megmagyarázhatatlan kapcsolatuk volt az Éggel, és őseiktől másfajta kultúrát vittek tovább. Tisztelték a tudást és féltek is magukra haragítani a Sorsot. A lényeg: valamiféle mélyről jövő HITben éltek.
Azt sosem értettem, hogy vajon az ateisták honnan merítik azt az erőt, ami napról napra arra készteti őket, hogy felkeljenek és kezdjék a ténykedésüket újból...és újból...és újból.
Az sem volt egészen világos, hogy ha kudarc érte őket, hol kerestek magyarázatot - vagy mi adta a lökést, hogyan kezelték a problémáikat? És persze mit is gondoltak a személyiségfejlődésről vagy az élet értelméről? És a megmagyarázhatatlan történések sokaságait hova tették?
Az is tény, hogy ha bajunk van vagy fáj valami, Isten neve akaratlanul szóba kerül: Istenem, segíts - fohászkodnak a bajba jutottak. Miért ver engem az Isten! ? Ez a másik kijelentés, ami kivétel nélkül szinte mindenki szájából elhangzik élete során.
A hittel nagyon régóta úgy vagyok, hogy teljesen mindegy ki miben hisz - ha azzal a hittel nem árt másoknak! Hihetsz önmagadban - de ne csupán ez legyen! Magadban hinni amúgy is kötelező lenne - de tanácsadásaim során rengeteg önbizalomhiányos lélekkel találkoztam már. Sajnos, önbizalmat kívülről, külső embertől sosem kaphatsz - segítséget és biztatást igen, de az nem elég hozzá. Egészséges önbizalom szerintem nem létezhet hit nélkül - hinni, hogy minden történésnek létjogosultsága van az egyén életében; hinni és tudni, hogy ha valamit cselekszem, annak a jövőben bizony következményei lesznek. És ez az, ami nagyon nem mindegy! A következmény!
Asztrológia tanfolyamon mindig úgy tanították, hogy Karma létezik - hozott karma is és olyan is, amit a jelen életeddel teremtesz. Mégis messze nem mindegy, hogy pozitív vagy negatív lesz-e az okozat? Jó vagy rossz karmát teremtesz-e? Hogy mi a különbség? Nos a szándék, amivel egy cselekvést végrehajtottam!
Nézzünk egy példát!
Figyelmetlenségből elütsz egy embert - ezzel nem teremtesz karmát, hisz nem úgy keltél fel reggel, hogy na, ma jól elütök valakit! Nyilván magának a történésnek előzménye van, ami az addigi viselkedéseddel van összefüggésben, és az is nyilvánvaló, hogy ebben az életben dolgod lesz a következményekkel. De ezzel nem teremtesz karmát, "csak" a jelen életfeladataidra akarnak visszairányítani.
Ha viszont szándékosan ütsz el valakit - na, azzal már karmát teremtesz! És természetesen a jelenben is lesz következménye.
De nem kell ennyire drasztikus példát mondani - hisz a mindennapok tele vannak kihívásokkal, még az apró történések is, mikor is személyiségünket, etikusságunkat és attitűdünket teszi próbára az élet.
Nemrég megismerkedtem egy kedves fogorvossal, a Rendelőjét kellett feng shuiznom. Természetesen asztrológiát is készítettem számára - majd miután több órán keresztül átbeszéltünk mindent, azt mondta, úgy hiszi én jobban ismerem őt, mint ő saját magát! Ami számomra megdöbbentő volt, hogy mindvégig azt hitte magáról, hogy realista - aztán kiderült, hogy mélyen spirituális, csak ő ezt nem így nevezte.
Száz szónak is egy a vége: mindenkinek megszólal a belső hangja (Müller Péter ezt úgy hívta, hogy mindenkinek van egy "hajóskapitánya") - az a bizonyos ELSŐ sugallat. Amit utána gondolunk, az már az elme játéka. Arra kell törekedni, hogy őrizzük ezt a hangot, figyeljünk rá, tartsuk nagy becsben - hisz ha sokáig figyelmen kívül hagyjuk, akkor egy idő után azt mondja: minek is jelezzek, úgysem hallgat rám...és csendben marad. Ne várjuk meg ezt a csendet! ;)
